Képzeljétek el, november 2-án reggel hozzánk szegődött egy kismacska. A teraszon üldögélt, közel az ajtóhoz és nem mozdult. próbáltuk elkergetni, nem hagyta magát. Egy lépést hátrált, majd ismét közelebb jött, nyávogott, a szemünkbe nézett, valamit mondott. "Kicsi vagyok, fáradt vagyok, éhes vagyok, hozzátok akarok tartozni". És maradt. Aprítottunk egy kis kenyeret a tejbe és bodogan lefetyelte. Amikor mindketten bizonyosak lettünk, hogy a másikunknak nincs kifogása a dolog ellen és közvetlen környzetünk sem emelt kifogást, megkönnyebbültünk. A macska olyan boldog volt, hogy derékmagasságig ugrált, dörgölődzött és közben nyávogás szerű hangot adott: "megtaláltalak Benneteket". Ugy tűnik, kicsit misztifikálom, de higyjétek el, pontosan így történt.
Azóta nálunk él. Az állatorvos szerint kb. 5-6 hónapos, most váltanak a fogai. Kandúr. Cirmi, Cimu, Frici, Berci? A nevén még gondolkodunk.
