Május 22. Szerda Gibraltár, Ronda

Reggeli után útrkeltünk és először Spanyolország legdélibb pontjáról, Tarifához mentünk. Majd némi kerülő után Gibraltár. A hatalmas meredek sziklafal lélegzetelállító. A spanyol oldalon, nagy parkoló, ott le kell tenni a bérelt autót, és a személyi igazolvány felmutatásával át lehet sétálni Angliába. Rögtön elkaptak bennünket a gibraltári túrát áruló taxisok, 62 fontért egy mikrobusszal felvettek minket a szikla tetejére, a Guade folyamatosan beszélt. Láttuk a Hercules oszlopait, egy cseppkő barlangot, a majmokat, minden irányból láttuk a tengert, a várakozó hajókat. Jelenleg is katonai bázis ( angol) , azt nemláttuk. Másfél órás túra után visszavittek a határra. Meg a sor folyamatosan, mindenki, felmutatja az igazolványát, magabiztosan benyúlok a táskámba hogy kivegyem, nincs ott. Ákutatjuk az összes rekeszt, hátizsákot, kártya nincs sehol. Visszamegyünk a belépő ponthoz, megtalálták a kártyát és a tokban levő többi igazolványt is és néhány keresztkérdés után vissza is kaptam. 😀
Szóval kiléptünk Angliából. Cél Ronda. Az út bevisz a hegyek közé, nagyon-nagyon magas hegyek közé, végig szerpentin, de az út jó minőségű. 8 után érünk a városba. Fél tízkor vacsizunk, tintahal tintájával főtt spagettit, benne apró kagylók ( már nagyon edzett vagyok) , utána sètàlunk. A város közepén  szurdok, felette híd, 1792- Ben  kezdték építeni, 40 évig építették! A mélység olyan szörnyű, hogy kezd tériszonyom lenni. A szurdok két részre osztja a várost. Van egy Mór óváros, és egy újabb városrész, egy nagyon régi arénával.
Éjfél körül zuhanunk ágyba.

Gibraltár